Kudarcminiszter

2016. április 1. 08:06

Bajban van, aki Balog Zoltán munkáját dicsérné. Nem véletlen, hogy a fideszes propaganda sem a "sikereket" harsogja, inkább a kritikusokat támadja.

Egy ideális világban mi sem lenne könnyebb, mint csattanós választ adni a Pukli Istvánoknak, Sándor Máriáknak, Gulyás Mártonoknak, valamint a TASZ-nak, az EU-nak, és minden egyéb kritikusnak. Csak annyit kéne tenni, hogy széles mozdulattal körbemutat a miniszter, hogy "lám, az eredményeink magukért beszélnek".

A kudarcminiszter, az érthetetlen okból még mindig a posztján tartott, a koszos zokniknál is gyorsabban cserélt államtitkárokat maga helyett szakadékba lökő Balog csendesen álldogál a háttérben. Nincs mit reklámozni a tevékenységéből. Kudarc, felsülés, balsiker, itt-ott már tragédia. A fideszes kvázi-sajtó okkal használ egyetlen fegyvert: a kritikusok személyeskedő, alpári betámadását, Pukli összezuschlagozását, a jogvédők hazaárulózását. A reformok ugyanis nem működnek. Pláne Balog területén. Orbán Viktor (aki lassan a 18 évvel ezelőtti, ereje teljében lévő Csurka Istvánná transzformálódik) szintén nem az egészségüggyel, nem az oktatással, nem a kultúrával, nem a szociális ügyekkel és az esélyteremtéssel dicsekszik, amikor kormányzása fénypontjait próbálja felvillantani. Ja, ja, a foci tényleg fejlődött.

Azt viszont sem Orbán, sem Balog nem tudná elhitetni a diákokkal és szülőkkel, hogy a bokáig fekáliától iszamós iskolai vécé, az fejlődés meg siker. Nem hiteti el a pedagógusokkal, hogy a több munka kevesebb pénzért, pluszmunka ki nem fizetett bérért, az esztelen adminisztrációs teher és hozzá az egyre rövidebb kötőfék, az siker. Semmelweis országában megint nem mosnak kezet a kórházakban, olyan fertőzésekben betegednek meg, halnak meg a polgártársaink, melyeket meg tudnánk előzni. Lassan a 19. századba süllyed vissza a magyar gyógyítás, menekülnek az orvosok, ápolók külföldre - ez se hazudható sikernek.

Egyre nagyobb területek maradnak háziorvos nélkül, egyre több magyarról hivatalosan már nem is tudjuk, mi baja van, csak a halálozási rovat ad hírt arról, hogy elvesztette a meccset. Ez se siker. A kultúra kurzusművészek hitbizománya lett, a tehetségtelen megszavazza igazgatónak a bazárit, a barna nyelvű a támogatási pénzt a gumigerincűnek. Körbefinanszírozzák Pártunk és Kormányunk dicsőítésének és történelemhamisításának úgynevezett műalkotásait. Néha már bele-belecsattan a nyilvánosság is a jéghegy csúcsába, mióta nem is vigaszágon csempészik vissza az egykori nyilasokat, hanem büszkén, szoborba örökítenék a szemetet.

Töprengjünk akkor, mit köszönhetünk tulajdonképpen Balog Zoltánnak? Köszönjük meg az iskolákban tartós nemfizetés miatt kikapcsolt fűtést? A túlzsúfolt kórtermeket, az elmaradó műtéteket? Köszönjük meg, hogy amíg a nyilvános botrány (és rivális fideszesek beleállása) nem kényszerített ki büntetőeljárást, Farkas Flórián a roma integrációt szolgálni hivatott milliárdokban úgy fürdőzött, mint Dagobert bácsi? A hibás tankönyv, a hazug tankönyv vagy a hiányzó tankönyv miatt gratuláljunk?

Míg arról lehet és kell is szakmai vitát folytatni, hogy más tárcáknál milyen munka folyt, mit értek el hat év alatt, az "emberminiszter" tevékenysége egyszerűen nem értékelhető elégtelennél jobbra. Csak a két legfontosabb területet, az egészségügyet és oktatást szemlélve, az emberek létét, életminőségét és kilátásait döntő mértékben befolyásoló dimenziót tekintve is megérett a helyzet Balog menesztésére, és a teljes minisztériumi struktúra átgondolására. Igenis megérdemlünk egy külön oktatási minisztert, megérdemlünk egy külön egészségügyi minisztert, és Balog nem érdemli meg, hogy e kettő közül bármelyik is ő legyen.
Szerző: Ceglédi Zoltán